A Corylus colurna, magyar nevén törökmogyoró, egy impozáns, nagy termetű, lombhullató fa, amelyet gyakran ültetnek parkokba és utcákra, mivel szépen fejlődik a városi környezetben is, és ehető termést hoz.
Főbb jellemzők
Megjelenés és forma: A fa kifejlett korában 15-25 méter magasra is megnőhet. Fiatalon koronája szabályos, kúpos vagy piramis alakú, amely idősebb korára szélesedik és mély árnyékot ad.
Kéreg: Törzse szép, hengeres, szürke színű, amely már a fiatalabb ágakon is jellegzetesen parásodik és repedezetté válik. Fontos előnye, hogy nem sarjadzik a tövénél, ellentétben a közönséges mogyoróval.
Lombozat: Levelei széles tojásdadok, fűrészes szélűek, sötétzöld színűek, és ősszel feltűnő sárga árnyalatot öltenek.
Virágok: Kora tavasszal, még a levelek megjelenése előtt nyílnak hosszú, csüngő, sárga barkavirágzatai.
Termés: A nyár végén érő, ehető mogyorótermései csoportokban, vastag, szőrös, mélyen hasogatott kupacslevelekkel körülvéve helyezkednek el. Bár apróbbak és keményebbek, mint a közönséges mogyoró, ízletesek.
Élőhely és gondozás
Igények: A törökmogyoró rendkívül ellenálló és igénytelen fa. Jól tűri a szárazságot, a meleget és a légszennyezett városi levegőt. A napos vagy félárnyékos helyet kedveli, és a legtöbb átlagos kerti talajban megél, de a mélyrétegű, jó vízáteresztésű, humuszos talajt kedveli leginkább.
Felhasználás: Kiválóan alkalmas parkfának, utcai sorfának vagy nagyobb kertek díszítésére, ahol karakteres megjelenésével és mély árnyékával hívja fel magára a figyelmet. Termése emberi fogyasztásra alkalmas, emellett a faanyagát bútorgyártáshoz is használják.
