A Morus alba, magyar nevén fehér eperfa, Kínából származó, gyors növekedésű, közepes vagy magas termetű fa, amely ízletes, ehető terméséről és a selyemhernyó (Bombyx mori) fő tápnövényeként betöltött történelmi szerepéről ismert.
Főbb jellemzők
Megjelenés és forma: A fa általában 10-15 méter magasra nő, elterebélyesedő, széles koronával. Kérge barnásszürke, idősebb korában hosszanti irányban repedezetté válik.
Lombozat: Levelei változatos alakúak lehetnek (karéjosak, osztatlanok), világoszöld színűek, és ősszel sárgára színeződnek.
Virágok és termés: Áprilisban vagy májusban hozza apró, zöldessárga virágait. Termései június-júliusban érnek be; a terméságazat a szederre hasonlít, de színe a fajtától függően lehet fehér, piros vagy fekete, íze pedig mézédes.
Igények és gondozás
Fény- és talajigény: Nagy fényigényű, napos, meleg fekvést kedvel. Talaj iránt nem igényes, jól fejlődik a legtöbb átlagos kerti talajban, de a laza, jó vízelvezetésű és tápanyagban gazdag talajokat preferálja.
Tűrőképesség: Kiválóan tűri a szárazságot, a meleget és a városi, szennyezett levegőt, ezért ideális utcafának vagy parkfának. Teljesen télálló a magyar éghajlaton.
Metszés: Nem feltétlenül igényel rendszeres metszést, de a korona formázása és a sűrű hajtásrendszer kordában tartása javasolt lehet. A metszést a nyugalmi időszakban (kora tavasszal) érdemes elvégezni.
Felhasználás
Termés: A gyümölcsök ehetők, nyersen fogyaszthatók, de készülhet belőlük lekvár, kompót, gyümölcslé, sőt eperpálinka is.
Díszfa: Gyors növekedése és sűrű lombozata miatt kiváló árnyékot adó díszfa.
Gyógyászat és ipar: Leveleiből főzött tea a hagyományos gyógyászatban használatos (pl. vércukorszint csökkentésére), fáját pedig korábban bútorgyártáshoz és papírkészítéshez is felhasználták.
Kertészeti fajták: Számos kertészeti fajtája létezik, például a kis kertekbe való, csüngő ágú ‘Pendula’.
