A Tilia tomentosa, magyarul ezüst hárs, Délkelet-Európában és Kis-Ázsiában őshonos, nagy termetű lombhullató fa, amely nevét a levelek fonákán található ezüstös szőrzetről kapta.
Főbb jellemzők:
Megjelenés: 20–30 méter magasra növő, szabályos, széles kúp alakú koronával rendelkező fa. Kérge sokáig sima és szürke marad.
Lombozat: Levelei szív alakúak, a felszínük sötétzöld, a fonákuk viszont a sűrű csillagszőröktől ezüstfehér. Szélben a mozgó levelek ezüstösen csillognak. Ősszel élénksárgára színeződnek.
Virágzás: Június végén-július elején, a kislevelű hárs után virágzik. Virágai sárgásfehérek, bódítóan illatosak, és a többi hárshoz hasonlóan gyógyteának is alkalmasak.
Várostűrés: Ez a legjobban várostűrő hársfaj. Kiválóan bírja a szárazságot, a hőséget és a szennyezett levegőt, mivel a levelek szőrzete védi a párologtatástól és a portól.
Felhasználás:
Sorfaként és parkfának: Szabályos formája és ellenállóképessége miatt az egyik leggyakoribb utcafa a magyar városokban.
Méhészet: Fontos mézelő növény, bár a késői virágzás és a magas nektárkoncentráció miatt néha a méhek „kábultságát” okozhatja (ami valójában inkább az élelemhiányos időszakkal magyarázható).
Szeretne információt a ’Brabant’ fajtáról, amely még ennél is szabályosabb koronájú, vagy a telepítési távolságról érdeklődik?
