A ‘Jonkheer van Tets’ (Ribes rubrum ‘Jonkheer van Tets’) az egyik legkorábban érő, rendkívül népszerű piros ribizli fajta, amely nagy, sötétpiros bogyóival és bőtermő képességével tűnik ki.
Főbb Jellemzők
Ez a holland nemesítésű fajta méltán vált Európa-szerte klasszikussá megbízhatósága és kiváló ízvilága miatt.
Gyümölcs Nagy méretű, gömbölyű, sötét- vagy középpiros, fényes bogyók, amelyek hosszú, de gyakran hiányos fürtökben állnak.
Ízvilág Kellemesen savas, zamatos, frissítő ízű, csemege minőségű.
Érési idő Nagyon korai érésű; általában június második felében, július elején már szüretelhető.
Növekedés Erőteljes növekedésű, felfelé törő, közepesen sűrű bokor, amely elérheti az 1,5–2 méteres magasságot.
Ellenállóság Edzett, a környezeti hatásokra nem érzékeny, jól bírja a hideget (-20°C-ig fagyálló).
Öntermékeny Igen, öntermékeny, de több fajta ültetésével a hozam növelhető.
Gondozás és Termesztés
A ‘Jonkheer van Tets’ viszonylag könnyen nevelhető, de a bő terméshez néhány alapvető igényt figyelembe kell venni.
Ültetés és elhelyezés: Kedveli a napos, szellős, de nem a legforróbb fekvésű helyeket, mert a tűző nap megperzselheti a leveleit. A talaj iránt nem túlzottan igényes, de a középkötött, jó vízgazdálkodású, humuszos földet kedveli.
Vízigény: Sekélyen gyökerező növény, ezért a szárazságra érzékeny. Fontos a rendszeres öntözés, különösen a termésfejlődés időszakában. A talaj takarása (mulcsozás) segíthet a nedvesség megőrzésében.
Metszés: A piros ribizli a kétéves, idősebb ágak oldalrügyeiből fejleszti virágait. A metszés a harmadik évtől kezdve javasolt: a 4-5 évnél idősebb, elöregedett vesszőket tőből kell eltávolítani, a fiatalabb, 1-3 éves gallyakat pedig meghagyni és ritkítani, hogy a bokor szellős maradjon.
Felhasználás
A bogyók savanykás ízük és magas C-vitamin tartalmuk miatt kiválóak friss fogyasztásra, de rendkívül népszerűek lekvár, dzsem, szörp, gyümölcslé és zselé készítéséhez is. Jól bírják a gyorsfagyasztást, így télen is élvezhető a zamatuk.
