A Philadelphus coronarius, közismertebb nevén közönséges jézsumin vagy illatos jézsumin, egy klasszikus, lombhullató díszcserje, amely bódító, narancsvirágra emlékeztető illatával a júniusi kertek egyik legmeghatározóbb növénye.
Főbb jellemzők
Virágzat 4 szirmú, krémfehér virágok, amelyek fürtökben nyílnak a hajtások végén.
Illat Rendkívül intenzív, édes, „parfümös” illatú, amely messziről is érezhető.
Növekedés Gyors növekedésű, sűrű, felálló ágrendszerű cserje. Magassága elérheti a 2–3 métert.
Lombozat Tojásdad, fogazott szélű, mattzöld levelek, melyek ősszel sárgára színeződnek.
Ellenállóság Rendkívül szívós, teljesen télálló, és jól bírja a városi szennyezett levegőt is.
Gondozási tanácsok
A jézsumin az egyik legigénytelenebb cserje, amely szinte bármilyen kertben megél.
Fényigény: A leggazdagabb virágzást teljes napfényben adja, de félárnyékban is jól fejlődik.
Talaj: Nem válogatós, bármilyen átlagos kerti talajban megmarad, feltéve, hogy az nem túl száraz. A jó vízelvezetésű, humuszos földet hálálja meg leginkább.
Öntözés: Közepes vízigényű. A fiatal növényeket rendszeresen öntözzük, az idősebb példányok jól tűrik az átmeneti szárazságot.
Metszés: A virágokat az előző évi vesszőkön hozza. A metszést közvetlenül elvirágzás után végezzük el! Távolítsuk el az elöregedett (3-4 éves) ágakat tőből, hogy helyet adjunk az új, erőteljes hajtásoknak.
Felhasználás
Ideális választás szoliternek, virágzó sövénynek (szabadon növő vagy nyírt formában is), illetve cserjecsoportok háttérnövényeként. Erős illata miatt érdemes ablakok vagy kerti padok közelébe ültetni.
