A nőszirom (Iris) az egyik legsokoldalúbb évelő dísznövényünk, amely nemcsak a magyar kertek klasszikusa, hanem a népművészet kedvelt motívuma is. Számtalan fajtája létezik a szárazságtűrő sziklakerti változatoktól a vízkedvelő mocsári nősziromig.
A leggyakoribb kerti csoportok
Szakállas nőszirom (Iris germanica) A legnépszerűbb; a külső lepelleveleken szőrös „szakáll” található. Vastag rizómája van. Május – Június
Szibériai nőszirom (Iris sibirica) Karcsúbb, fűszerű levelek, kecses virágok. A párásabb, üdébb talajt kedveli. Május – Június
Mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) Élénksárga virágú, kifejezetten vízkedvelő (tópartokra ideális). Május – Június
Hagymás íriszek (Iris reticulata) Apró termetű, hagymás növények, a kora tavasz hírnökei. Március – Április
Gondozási és ültetési tanácsok
A legelterjedtebb szakállas nőszirom igényei a következők:
Fényigény: Kizárólag a teljes napfényt kedveli. Árnyékban a lombozata dús lesz, de a virágzás elmarad.
Talaj: Jó vízelvezetésű, átlagos kerti talaj. A pangó vizet a rizómák (gyöktörzsek) rothadása miatt nem bírja.
Ültetési technika: Ez a legfontosabb! A rizómákat nem szabad mélyre ásni; a hátuknak ki kell látszania a földből, hogy a nap érje és „megsüsse” őket. Ha túl mélyre kerülnek, a növény nem virágzik. A nőszirom ültetéséről részletesen olvashat a Megyeri Szabolcs Kertészete oldalán.
Metszés: Virágzás után a szárat vágjuk vissza, de a leveleket hagyjuk meg, amíg le nem száradnak, mert a növény ezeken keresztül gyűjt energiát a következő évre.
Felhasználás
Kiválóan mutatnak szoliterként, évelőágyásokban vagy szegélynövényként. A rizómás változatok jól bírják a szárazságot, ezért rézsűk megkötésére is alkalmasak. Tőosztással 3-4 évente érdemes megfiatalítani őket a bőséges virágzás érdekében.
