Az Amelanchier lamarckii, magyar nevén rézvörös fanyarka vagy mézalmácska, egy rendkívül sokoldalú, lombhullató cserje vagy kis fa, melyet egész éves díszítőértéke és ehető, ízletes gyümölcsei tesznek népszerűvé.
Főbb Jellemzők
A ‘lamarckii’ fajta a kert igazi éke lehet a tavasztól őszig tartó változatos megjelenésével.
Növekedés: Erőteljes növekedésű, elérheti az 5–8 méteres magasságot és 3-4 méteres szélességet. Nevelhető bokornak vagy kisebb fának is.
Lombozat: Tavasszal kihajtáskor bronzos vagy lilás-barna árnyalatú, nyáron sötétzöld, ősszel pedig látványos narancs, bordó és sárga színekben pompázik.
Virágzás: Áprilisban, még a lombfakadás előtt, tömegesen nyíló, illatos, csillag alakú fehér virágai borítják.
Termés: Júliusban (vagy nyár elején) érnek be a kis, alma alakú, lédús, sötétkék vagy lilásfekete bogyói, melyek íze mézes, édes-savanykás, az áfonyára emlékeztet.
Ellenállóság: Teljesen télálló, jól bírja a szennyezett városi levegőt, és viszonylag ellenálló a betegségekkel szemben, bár a tűzelhalás megtámadhatja.
Gondozás és Felhasználás
A mézalmácska egy igénytelen, könnyen nevelhető növény, amely a „gondtalan kertész” választása lehet.
Ültetés és elhelyezés: Napos vagy félárnyékos helyet kedvel, de a legszebb őszi lombszínt napos fekvésben hozza. A talaj iránt nem válogatós, de a nedves, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talajt kedveli, a túlzottan meszes talajt azonban nem tolerálja.
Vízigény: Közepes vízigényű, fiatal korban rendszeres öntözést igényel, de a túlöntözést kerülni kell.
Metszés: Alapvetően nem igényel rendszeres metszést, elég csak az elöregedett, sérült vagy beteg ágakat eltávolítani kora tavasszal, rügyfakadás előtt. Sövényként nevelve alakító metszéssel formázható.
Felhasználás: A gyümölcsök frissen, szárítva vagy feldolgozva fogyaszthatók. Magas C-vitamin-, vas- és réztartalmuk miatt egészséges csemegék. Készíthető belőlük lekvár, szörp, pite és gyümölcstorta is. A madarak is szívesen fogyasztják a bogyókat, ezért madárbarát kertekbe is ajánlott.
