A Ginkgo biloba, magyar nevén páfrányfenyő, egy rendkívül különleges, ősi, Kínában őshonos fa, amely a Föld egyik legősibb, ma is élő növényfaja, „élő kövületnek” is nevezik. Jellegzetes, legyező alakú leveleiről és szívósságáról ismert.
Főbb jellemzők
Megjelenés és forma: Nagy termetű fa, amely akár 20-35 méteres magasságot is elérhet, szabálytalan, széles kúp vagy ovális koronával. Törzse szürke, mélyen barázdált kéreggel borított.
Lombozat: Levelei a legjellegzetesebbek: legyező alakúak, két lebenyre osztottak (innen a biloba név), világoszöld színűek nyáron. Ősszel a levelek egyöntetűen, rendkívül látványos, tűz- vagy aranysárga színre váltanak, majd rövid időn belül lehullnak.
Különlegesség: A páfrányfenyő a fenyők és a lombhullató fák közötti átmeneti formát képviseli; bár tűlevélszerű levele van, az ősszel lehullik, és a fákra jellemző módon kétszikű.
Igények és gondozás
Fény- és talajigény: Napos fekvést kedvel, a félárnyékot elviseli, de a teljes napfényben fejlődik a legszebben és lesz élénkebb az őszi színe. Talaj iránt nem igényes, a legtöbb átlagos kerti talajban jól megél, de a jó vízelvezetésű, mélyrétegű talajokat kedveli. Jól tűri a meszes talajt is.
Tűrőképesség: Rendkívül szívós, ellenálló fa. Jól bírja a városi környezetet, a légszennyezettséget, a szárazságot és a fagyot. Kártevői és betegségei szinte nincsenek.
Növekedés: Lassan vagy közepesen lassan növekszik, de nagyon hosszú életű, akár ezer évet is megérhet.
Felhasználás
Díszfa: Ősi megjelenése és gyönyörű őszi lombszíne miatt kedvelt parkfa és utcafa.
Gyógyászat: Leveleinek kivonatát a hagyományos kínai orvoslásban és a modern gyógyászatban is alkalmazzák (pl. memória javítására).
Nemek szerinti ültetés: A Ginkgo biloba kétlaki növény, azaz vannak hím- és nőivarú fák. A nőivarú fák termése éretten kellemetlen szagú, ezért a közterületekre és kertekbe szinte kizárólag a hímivarú (például ‘Fastigiata’ oszlopos fajta) egyedeket ültetik.
