A Betula pendula ‘Youngii’, vagy más néven csüngő nyír (esernyő- vagy szomorú nyír), a közönséges nyír egy kisméretű, különleges habitusú fajtája, amelyet ívesen lehajló, a földig érő ágai és jellegzetes fehér kérge miatt kedvelnek a kertekben.
Jellemzők
Megjelenés: Ez a fa nem nevel sudarat, a magassága attól a törzsmagasságtól függ, amire oltották; általában 4-6 méter magasra nő, szélessége pedig elérheti a 3-8 métert, esernyő vagy sátor formájú, sűrű koronát képezve.
Lombozat: Levelei kisebbek, rombusz vagy háromszög alakúak, fűrészes szélűek, élénkzöld színűek tavasszal és nyáron, ősszel pedig feltűnő aranysárgára színeződnek.
Kéreg: A fa fő díszét a sima, fehér, papírszerűen hámló kéreg adja, amely télen, lomb nélkül különösen látványos.
Virágok: Tavasszal, a lombozat megjelenése előtt sárgászöld barkavirágzatok (hím virágok) jelennek meg rajta, bár ritkán virágzik bőségesen.
Élőhely és gondozás
Fény- és talajigény: Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. Bár a legtöbb talajban megél, a jól vízelvezetésű, nedvesebb, laza talajokat részesíti előnyben. Nem szereti a tartósan száraz talajt, ezért meleg időszakokban mérsékelt öntözést igényel.
Alkalmazkodóképesség: Nagyon szívós növény, jól tűri a fagyot, a szelet és a városi légszennyezettséget.
Metszés: Minimális metszést igényel. A formázó metszést a nyugalmi időszakban (késő nyártól tél közepéig) kell elvégezni, mivel kora tavasszal a fa nedvkeringése beindul, és a metszési sebek „vérezni” kezdenek. A felfelé törekvő hajtásokat el kell távolítani a csüngő forma megőrzése érdekében.
Felhasználás
Különleges, karakteres megjelenése miatt elsősorban szoliter növényként (önállóan) ültetik kertekbe és parkokba, ahol fókuszpontként funkcionál. Kis mérete miatt kisebb kertekbe is kiválóan alkalmas, és gyakran alkalmazzák kerti utak, pihenőhelyek hangsúlyos díszítésére.
