A Morus alba ‘Pendula’, magyar nevén csüngő fehér eperfa, a közönséges fehér eperfa egy rendkívül népszerű, oltással szaporított, kis termetű kertészeti változata, amelyet karakteres, lefelé csüngő ágrendszere miatt kedvelnek.
Főbb jellemzők
Megjelenés és forma: Ez a fa nem nevel magas sudarat; a végső magassága az oltás magasságától függ, amelyen a csüngő ágakat növeszti. Általában 2-3 méteres magasságban kapható, és a korona szélessége körülbelül 1,5-2,5 méter lehet, szabályos, sátor- vagy esernyő alakú.
Lombozat: Levelei a Morus albához hasonlóak, élénkzöldek, lehetnek karéjosak vagy osztatlanok, és ősszel szép sárga színre színeződnek.
Termés: A legtöbb ‘Pendula’ fajta termékeny, és apró, ehető, általában fehér vagy rózsaszínes árnyalatú gyümölcsöket hoz, amelyek édes ízűek. A termés éréskor (június-júliusban) hullhat, ami a burkolt felületeken foltot hagyhat.
Igények és gondozás
Fény- és talajigény: Nagy fényigényű, napos, meleg, védett fekvést kedvel. Talaj iránt nem kényes, a legtöbb átlagos kerti talajban jól fejlődik, de a szárazságot kiválóan tűri.
Tűrőképesség: Jól bírja a városi klímát és a légszennyezettséget. Teljesen télálló.
Metszés: Rendszeres metszést igényel a szép, szabályos koronaforma megtartása érdekében. A korona közepéből meredeken felfelé törő (ún. „vízhajtások”) ágakat rendszeresen el kell távolítani. A lecsüngő ágakat a kívánt magasságban és sűrűségben lehet ritkítani vagy visszavágni, ideális esetben a tavaszi fagyok után.
Felhasználás
A csüngő fehér eperfa egyedi formája miatt szoliter (önállóan álló) növényként a legdekoratívabb.
Kisebb kertekbe, előkertekbe, teraszok mellé ültetve remekül funkcionál fókuszpontként.
Ideális választás, ha egy kisebb fára van szükség árnyékolás céljából kerti pad vagy játszósarok fölé.
Konténerben is nevelhető, de akkor nagyobb edényt és rendszeres öntözést igényel.
